Már a hatalmas udvarba lépve érzem a pozitív energiát, mely a lovak és a gazdájuk között alakult ki az évek során.
A kishegyesi Cékus család olyannyira szoros kapcsolatba került a lovakkal, hogy mondhatni: még a családi fészek is közös velük. Lovardát nyitottak ugyanis, és számukra ez nem munka, hanem feltöltődés.Cékus Lenke négy-öt éves korában szerette meg a nagytatája lovait, és lassan az egész családra átragadt ez a szenvedély. Hétéves korában kezdett el lovaglóórákra járni a Kátai Tanyára, és miután ennek vége szakadt, a nagyszülei által vásárolt pónik megülésével ismerkedett. Egyre népszerűbb a póniállomány, ezért megnyílt az Aranypatkó Póni Lovasklub, de ezt Lenke és a húga, Noémi gyorsan kinőtték. Ottjártamkor Lenke megmutatta a tizenhat éves Pongó pónit, melyen lovagolni tanultak.— Tizennégy éves koromban kaptam az első lovamat, Sonját, és azóta ő most már a lányával együtt tagja a lovardánknak. Elkezdtem terepversenyekre járni, és minél jobban belejöttünk a lovaglásba, annál inkább megértettük ezeknek az állatoknak a viselkedését, szokásait, hogy hogyan kell velük foglalkozni, és melyik fajta milyen lovaglásra alkalmas. Talán emiatt is kezdett bővülni nálunk az állomány, mert nem mindegyik alkalmas a tereplovaglásra, mivel szerényebb típus. Szép lassan tizenheten lettek. Ők három karámban töltik a napjaikat, illetve naponta kilovagolunk velük a természetbe.A családfő, Cékus Árpád és a fiatalabbik lánya, Cékus Noémi olyannyira beleszerettek a tereplovaglásba, illetve az amatőr galoppozásba, hogy versenyekre is járnak. Lenke megmaradt a gyerekekkel való foglalkozásoknál, kora tavasztól késő őszig lovaglóórákat ad felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.— Nálam van egy olyan lehetőség, amely tudomásom szerint Vajdaságban máshol nincs: háromtól tízéves korig csoportos foglalkozást tartok. Ilyenkor négy lóval és kisegítő emberekkel 10-12 gyereknek tartok képzést, melyen elméleti oktatást is kapnak, és ezáltal megtanulják, hogyan kell bánni a lovakkal, ellátni őket takarmánnyal. Fontos, hogy megtapasztalják a lovakra jellemző mozdulatokat. Tízéves kor felett egyéni órákat adok, melyeken csak egy lóval dolgozunk, és több idő jut a tanulásra. Emellett állandó résztvevője vagyok a vajdasági túráknak, és van, hogy én is szervezek ilyen jellegű kirándulásokat. Az idén lesz megrendezve a harmadik nyári táborunk, mely általában egyhetes. Itt sem csak lovagolnak a gyerekek, hanem elméleti tudásra is szert tesznek, ezenkívül igyekszünk több kirándulást is bevezetni, tehát ellátogatunk más lótulajdonosokhoz, illetve azokhoz a kishegyesi lakosokhoz, akik ügetősportággal foglalkoznak. A gyerekek betekinthetnek a patkolás menetébe is, valamint kocsikázhatnak is a határban és a falu területén. Kézműves-foglalkozásokkal gazdagítjuk a tábort, vagyis rajzolunk, festünk, és készségfejlesztő játékokat építünk a programba. Vendégek is ellátogatnak a táborba, tavaly például a vajdasági csikósok tartottak bemutatót, az idén pedig egy kolléganőmet szeretném meghívni, aki nemezel. Mivel jelenleg óvónőnek tanulok, sok érdekes emberrel ismerkedek meg, és próbálom bevonni őket a munkába. Az egyik legfőbb tervem, hogy hivatalosan is megnyissam a lovaglóiskolát, amihez pedagógusi diplomára van szükség. Hétköznap Szabadkán, hétvégén pedig teljes erőbedobással itthon vagyok, de valójában a nap 24 órájában kell foglalkozni a lovakkal, hiszen fel kell készíteni a lovaglásra, illetve megmosni, lecsutakolni őket, és természetesen a futtatásra is nagy szükség van, hiszen az izmaik igénylik a mozgást, ezért fontos a kondícióban tartás.Lenke elmondta, hogy évente 40-50 tanítványa van, emellett pedig iskolai csoportok is ellátogatnak a lovardába. Fontos, hogy az érdeklődők valódi szakemberektől hallják a lovakkal kapcsolatos információkat, ezért a Cékus család több képzésen vett részt annak érdekében, hogy fejlődjön az állattartás terén.— Mivel az állatok egész napos munkát igényelnek, van két lovászunk és egy kertészünk, valamint édesanyámnak is sokat köszönhetünk, aki a hivatali munkáján túl mindennap elvégzi a lovak körüli teendőket. Ő a mi háttértámaszunk, illetve az adminisztrációs ügyeket is ő intézi, mivel erre is szükség van abból adódóan, hogy 2014 óta él az Enducas nevű lovas klubunk, melybe beletartoznak a helyi hátasok és ügetők is. Édesanyám a klub alelnöke, a pályázatok benyújtását is ő intézi. Mindez, amit eddig felépítettünk, nem jöhetett volna létre édesapám szorgos munkája nélkül, hiszen szinte mindenhez ő teremti elő a feltételeket. Sikeresen megnyertük a Prosperitati-pályázatot, és megnyílhattunk mint lovasfarm, ezért bejelentett munkást alkalmazhattunk.A családfő, Árpád elmondta, hogy amíg a lányok otthon éltek, addig könnyebb volt az állattartás, most egy kicsit nehezebb — ahogyan a megfelelő kisegítő ember megtalálása is, aki alázattal és szabályszerűen látja el a lovakat. Viccesen hozzátette, hogy nem ennyi állat volt tervbe véve, a lovak egy kicsit a fejükre nőttek:— Létezik olcsóbb formája is a lótartásnak, de nálunk bokszokban vannak elhelyezve az állatok, azaz szinte mindegyiküknek külön kis szobácskája van. Odafigyelünk a különleges bánásmódra, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki közöttünk, és ez a pluszmunka meghozza a gyümölcsét. Úgy tud az ember jól dolgozni, ha elkötelezettje annak, amit csinál.Az egész család egyetért abban, hogy a lovak nagyon sok mindenre megtanítják az embert, és már a velük való rendszeres foglalkozás is terápiaként élhető meg. A Bethesda Szeretetszolgálat és az Izida tagjai gyakran ellátogatnak a Cékus Istállóba és Panzióba, hogy kikapcsolódjanak a lovak társaságában. Immár ottalvási lehetőség is van a lovagolni vágyók számára, hiszen egy külön épület áll rendelkezésükre mindazoknak, akik szállást is igényelnek.Cékusék arról is meséltek, hogy mennyire fejletlen és elmaradott helyzetben van Szerbiában a lovassport, illetve az ezekkel az állatokkal való foglalkozás. Szeretnének ezen módosítani, a család legfiatalabbja, Noémi levelező tagozaton ménesgazdának tanul egy hódmezővásárhelyi iskolában.A Cékus Istálló és Panzió egész évben várja azokat, akik szeretnék közelebbről is megismerni ezeket az állatokat, amelyek nem felejtik el sem a jót, sem a rosszat, ezért érdemes jól és türelmesen bánni velük, kiérdemelni a szeretetüket.
