HELYI ÖTLETBŐL NEMZETKÖZI SIKER

Harminc éve gurul a Capriolo
Pontosan három évtizeddel ezelőtt kezdődött el a Capriolo története, de nem egy gyártócsarnokban, nem is tervezőasztal felett kidolgozott üzleti tervvel, hanem egy vadászház diszkójában. A terem közepére kiakasztott mountain bike-ot tombolaajándéknak szánták, hogy több belépő fogyjon. A bicikli viszont annyira felkeltette az emberek érdeklődését, hogy másnap szinte mindenki ezt kérdezte: honnan lehet ilyet szerezni? Ebből az alkalmi ötletből nőtt ki a topolyai kerékpármárka.
A Capriolo indulása tehát nem egy előre kigondolt, kész ötlet története. Nem volt mögötte gyár vagy többéves stratégia. Volt viszont egy étterem, egy fészerből kialakított diszkó, egy vállalkozókedvű testvérpár és egy jól kiválasztott tombolaajándék.
Brindza Lajos akkoriban Gödöllőre járt egyetemre. Magyarország felé utazva, Kistelek környékén figyelt fel az út szélén kiállított mountain bike-okra. A vastag kerekű, Shimano váltós biciklik 1993-ban még újdonságnak számítottak. Egyet megvett, hazahozta, kiakasztották a diszkó közepére, majd kisorsolták. „Iszonyú nagy port kavart fel” – idézte fel az első kerékpár hatását.
A belépők száma a korábbi néhány százról több mint ezerre ugrott, mert sokan csak azért vették meg a jegyet, mert reménykedtek abban, hogy talán ők nyerik meg a kerékpárt. A telefon is csörögni kezdett: egyre többen kérdezték, hol lehet ilyen biciklit venni. Előbb újabb sorsolásra hoztak kerékpárokat, aztán néhány darabot eladásra is. Később az alkalmi behozatal a katonai szolgálat miatt egy időre megszakadt, de a kerékpársorsolás hagyománya megmaradt.
A történet 1995-ben, Brindza Lajos leszerelése után gyorsult fel. Fél év szabadidőt kapott, és tudatosabban kezdte keresni, honnan lehetne olcsóbban beszerezni a bicikliket. Magyarországon talált egy kisebb összeszerelő üzemet, ahol világossá vált számára, hogy a kerékpár nemcsak készen behozható termék, hanem alkatrészekből helyben is összerakható.
A növekvő kereslet után 1996-ban Brindza Lajos hivatalos keretek közé terelte az addig alkalmi üzletet: ekkor alapította meg a Capriolót. Egy olasz forrásból érkezett az első száz darab, alkatrészekre bontott kerékpár, melyeket már Topolyán szereltek össze.
A kezdet nem hasonlított a mai üzemre. Garázsban dolgoztak, naponta 12–14 biciklit tudtak elkészíteni, miközben akadt vevő, aki egyszerre 50-et rendelt. Többen akartak biciklit venni, mint amennyit abban a tempóban össze tudtak szerelni.
Ekkor készült el az első saját szerelősor is. Egy helyi lakatossal, egy ugyancsak Brindza Lajos nevű mesterrel közösen állítottak össze egy ovális, csapágyakon mozgó sort, melyen 6 ember dolgozhatott egyszerre. Egyikük a váltót, másikuk a féket, harmadikuk a kereket szerelte. Amikor a garázs is kevés lett, a tanyai melléképületek eredeti funkcióját lassan a kerékpárgyártás vette át.
A növekedést nem csak békés évek kísérték. 1999-ben, a NATO-bombázás idején Brindza Budapesten volt beszerzésen, miközben otthon a bátyja próbálta egyben tartani a céget. A tanyán és a vadászház körül is megjelent a katonaság, a munkások közül többen behívót kaptak. Minden bizonytalanná vált.
A háborús helyzet a céget is nehéz helyzetbe sodorta, de a mindennapi közlekedési gondok miatt a kerékpár iránti igény hirtelen megnőtt. Embereket kellett toborozni, alkatrészt szerezni, a termelést pedig újraindítani.
Innen már nagyobb lépések következtek. A Capriolo előbb a Topola Univerzal raktárába költöztette a gyártást, majd megvásárolta az Elegant nevű, csődbe jutott varroda épületét. Ez azóta is a cég központja. 2002-től ezen a helyszínen épült tovább a vállalat: megjelentek a kerékfűző és -centrírozó robotok, bővült a felnigyártás, majd a festés is, mely rugalmasabbá tette a termelést.
A Capriolo idővel nemcsak gyártott, hanem saját bolthálózatot is épített. Brindza eredetileg nem akart saját üzleteket, mert a viszonteladókat szerette volna kiszolgálni. A vevők azonban folyton a gyárba jártak biciklit venni, ezért nyitott először városi kiskereskedést. Később Belgrádban is létrehozott egy modern, világos kerékpárboltot, megmutatva, milyen is egy korszerű bicikliüzlet.
De hogyan kerül a bicikli mellé a vadászat, a horgászat és a fitnesz? A válasz egészen gyakorlati. A családban többen vadásznak, szeptemberben pedig, amikor a kerékpáreladás lelassul, kezdődik a vadászszezon. Ugyanaz a kereskedő télen vadászterméket, tavasszal újra biciklit árulhat. Így kerültek a kerékpárok mellé vadászati, horgászati és később fitnesztermékek is.
A külföldi piacok felé lépésről lépésre nyitottak. Először a volt jugoszláv tagköztársaságok, majd Magyarország következett, később olasz, német és holland partnerek is megjelentek. A kiállításokon eleinte bizalmatlanul méregették a szerbiai fiatalokból álló céget, de amikor másodszor, harmadszor is megjelentek, már stabil partnerként kezdtek tekinteni rájuk. Ma a Capriolo 22 országba szállít, termelésének mintegy 60 százalékát külföldön értékesíti.
A tanulás végig fontos része maradt a cég útjának. Brindza Lajos a ’90-es évek végétől jár a Távol-Keletre, különösen Kína tett rá nagy hatást. A két évtized alatt példátlan fejlődést produkáló ország a gyártástechnológiát illetően ma a világ élvonalában van, így a kerékpárgyártás területén is. Szerinte régen az európai kiállításokon a kínaiak fényképeztek, ma viszont az európaiak mennek Kínába tanulni. „Kína most már nem egyenlő a gagyi termékekkel” – mondta, hozzátéve, hogy ennyi év után is mindig fel tud fedezni valami újdonságot, amikor ott jár.
Az elektromos kerékpárokkal kapcsolatban eleinte benne is volt ellenállás. Sokáig úgy gondolta, a bicikli lényege éppen az, hogy az ember hajtja, és mozog. Aztán kipróbált egy elektromos rásegítésű kerékpárt. „Széles mosollyal szálltam le a bicikliről, arra gondolva, hogy basszus, nem is olyan rossz ez” — fogalmazott.
Ma a Capriolo több elektromos, főként pedálrásegítéses modellt is gyárt. Ezekhez külön szerelési vonalat alakítottak ki, mert az akkumulátor, a kábelezés, a kijelző és a motor már másféle tudást igényel.
A jubileumra mégsem elektromos, hanem klasszikus mountain bike készült. Ez tudatos döntés volt. A darabszám sem véletlen: a cég egykori címe Szállás 264. volt, ezért gyártottak pontosan 264 sorszámozott mountain bike-ot. Nem véletlenül ezt a típust választották, hiszen a mountain bike volt a Capriolo történetének legelső, később pedig legfontosabb, legtöbbet eladott kerékpárja.
Ma a vállalat közvetlenül mintegy 250 embernek ad munkát, közvetve pedig körülbelül 300 ember megélhetéséhez járul hozzá. Brindza szerint nem könnyű szakembert találni, de kitartanak amellett, hogy elsősorban topolyai és környékbeli embereket foglalkoztassanak. Vannak dolgozók, akik innen mennek nyugdíjba, és párok is, melyek a cégnél ismerkedtek meg.
Brindza Lajos a beszélgetés végén megjegyezte: lehet, hogy a 40. évforduló alkalmából már elektromos kerékpárt készítenek. Ez stílusos lépés lenne attól a vállalkozástól, amely harminc év alatt a klasszikus mountain bike-októl az elektromos modellekig jutott. A Capriolo ma már nemzetközileg is meghatározó kerékpárgyártóvá vált, miközben Topolyán maradt, és továbbra is helyi, illetve környékbeli emberek munkájára épít. Ez a cég egyik legerősebb vonása: a márka ugyan kinőtte a helyi piacot, de nem szakadt el attól a közegtől, amelyből elindult.



