Sarkon van a, sarkon van a
Juhász Pali kocsmája.
a falusi legényeknek
Van az oda csinálva...
– jegyezte le a dalt 1969 januárjában Kiss Lajos, a zombori születésű népzenekutató, mint az ősök palóc eredetét, nyelvét és szokásait féltve őrző nyugat-bácskai település egyik nevezetességét, arra is utalva, hogy az embert próbáló munka mellett – a kezdetektől a mezőgazdaság, ezen belül a kertészet az utóbbi évtizedben fogyatkozó lakosság fő megélhetési forrása – a közösségi alkalmak is nélkülözhetetlen tartozékai az életnek.
Nem véletlenül nevezik a kertészek falvának Kupuszinát, hiszen kitartó munkája révén ez az ágazat tette ismertté az itt élő, sokszor a természettel is viaskodó embereket, s a kertészetnek köszönhető a falu felemelkedése, a példás családi gazdaságok kialakulása.
A falu határában termesztett zöldségnövények nagy részét a zágrábi meg az eszéki piacon értékesítették a termelők, de jutott belőle a környékbeli piacokra meg a helybeli földműves-szövetkezet konzervüzemébe is – mert évtizedekkel ezelőtt ilyen feldolgozóüzeme is volt a falunak. Részben a piaci értékesítési viszonyok beszűkülése, részben a kertészetnél könnyebb munkát, kisebb ráfordítást, nem utolsósorban kevesebb munkaerőt követelő szántóföldi növénytermesztés térhódítása háttérbe szorította a zöldségnövény-termesztést, s a szerkezeti átalakulásba a virágkertészet is beépült. (…)
– Kevésnek bizonyul, hogy olyan tartalmakkal rendelkezik a falu, amilyenekkel kevés település dicsekedhet?
– Kevésnek. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaságot munkahelyteremtő ágazatként emlegetjük, ezt a családi gazdaságok meg is erősítik, feldolgozóüzemekre, ipari kisvállalatokra lenne szükségünk, hogy itt tartsuk a fiatalokat. Ezzel a céllal építettük ki az ipari parkot a szükséges infrastruktúrával, de nem akad vállalkozó.
– Vitathatatlan a mezőgazdaság munkahelyteremtő szerepe, de azt sem hallgathatjuk el, hogy ebben az ágazatban ismeretlen a munkaidő fogalma. Családi gazdaságunkban kertészettel, gyümölcstermesztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkoztunk, mint a legtöbb kupuszinai piacoztunk is, de a gazdaság bővülésével és korszerűsítésével néhány éve csak ez utóbbira szorítkozunk. A gépek megkönnyítik és meggyorsítják a munkát, nincs szükség idénymunkások alkalmazására, mint pl. a gyümölcstermesztésben, ami a kiadások csökkenését is jelenti – kapcsolódik be a beszélgetésbe Buják Róbert gazda, azt is megjegyezve, hogy a szántóföldi növénytermesztésben is magasak a költségek, de ráfordítás nélkül nem remélhet jó termést a gazda.
– Az utóbbi két évben alig volt jövedelme a növénytermesztőnek, de ha hiányos agrotechnikát alkalmazunk, kedvező időjárás esetén sem számíthatunk jó termésre, pedig már csak hozammal ellensúlyozhatjuk a depresszív árakat. A vetésforgó betartása, a talajminta-elemzés eredménye alapján való tápanyag-utánpótlás csökkenti a költségeket, a klímaváltozáshoz pedig FAO 350-520 éréscsoportú kukoricahibridekkel meg középérésű napraforgók termesztésével alkalmazkodunk.
– A Buják gazdaságban megkezdődött a vetés…
– A húsvéti ünnepek után benépesült a kupuszinai határ is, de nem csak a vetéssel vagyunk elfoglalva, figyeljük az ígéretes búzatáblákat meg a virágzó káposztarepcét is. A búzavetéseket csak úgy őrizhettük meg, hogy három hullámban irtottuk a rágcsálókat, ezenkívül védekezünk a kórokozók ellen is. A növényvédelemmel nincs gond, ellenben a szárazsággal már igen. Vetésmélységben van még nedvesség a talajban, ami elegendő a mag csírázásához és a keléshez, de ha a tenyészidő kezdetén nem kap vizet, azaz esőt a növény, csak sínylődik, erőtlen marad – veszi át a szót Buják Tibor, a fiatal gazdák egyike, aki IT-képzettsége ellenére is a mezőgazdaságot választotta.
– Vannak fiatalok, akik vonzódnak a mezőgazdaság iránt, de ez a vonzalom hiábavaló, ha nincs szülői háttér, már megalapozott gazdaság, ahol csak folytatni kell az előző nemzedékek munkáját. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családi gazdaságban teremtettünk munkahelyet, s szüleinkkel együtt gazdálkodva használjuk ki a mezőgazdasági gépeket. Előnynek számít, hogy a pályázatokon elnyert támogatásokkal szinte teljesen megújítottuk a gépállományt, s célunk a helyspecifikus termesztésre való fokozatos áttérés. Figyeljük és nyilvántartásba vesszük, hogy mely határrészek termőtalaja és mikroklímája felel meg leginkább egy-egy haszonnövény termesztésére, s ennek alapján alakítjuk a vetésszerkezetet és a vetésforgót, így mégha ha nem is jegyzünk rekordhozamokat, de biztos termést takarítunk be.
– A gazda munkája nem csak a termelésre és értékesítésre korlátozódik, adminisztratív tennivalói is akadnak, de amikor sokasodik a munka, nem szívesen áll sorban a tolóablaknál...
– Képletesen szólva: megteszi ezt helyette a falugazdász – mondja mosoly kíséretében Pilin Endre, a nyugat-bácskaiak falugazdásza, és már folytatja is a gondolatmenetet:
– A tolóablakot már csak képletesen kell érteni, mert a digitalizáció a kezdeti gondok ellenére is felgyorsította és leegyszerűsítette pl. a nyilvántartást, a támogatások igénylését. A gazdáknak tavaly az időjárás és az alacsony terményárak okoztak gondot, nekünk, falugazdászoknak pedig az e-Agrar megismerése és alkalmazása, az ismeretek átadása, de főleg a fiatalabb termelők viszonylag gyorsan és könnyen elsajátították a tudnivalókat, alkalmazzák is azokat, de az idősebb gazdák szívesebben fordulnak hozzám, hogy legyek segítségükre az ügyintézésben. (…)